A mini sorozat harmadik, befejező kötete. Hála a jó égnek, hogy a szerző nem folytatta, mert ez a kötet még rémesebb volt, mint az előző.
Az első 2-300 oldalon gyakorlatilag semmi nem történik. Ennek ellenére bíztam abban, hogy talán ezek a történések megalapozzák a későbbieket. Hát nem így történt. Volt egy-két fejezet, amikor csak lestem ki a fejemből, hogy ez vajon mi célból került bele a könyvbe? Merthogy előbbre nem vitte a történetet, hozzá nem adott és sehova nem vezetett. Egyes helyeken az volt az érzésem, mintha a szerző próbálkozott volna ilyen-olyan sztori megírásával, aztán ezeket a történet-kezdeményeket rakták volna egybe.
Az elején van egy rövid történet, ami megelőzi az első kötet eseményeit, nevezetesen hogy a főhős hogyan ismerte meg a feleségét. Később kiderült, hogy az egész csak arról szólt, hogy egy szereplőt bemutasson, aki később része lesz a történetnek. Aztán jött maga az az esemény, amiért ez a karakter szóba került - szerintem nem kellett volna az a nagy körítés a bemutatásához, mert igazából semmit nem adott hozzá a történethez. Szóval ez az esemény New Yorkban játszódik - kicsit, kusza, nem jól kidolgozott és nekem nagyon sántított a végkifejlete is.
A New Yorkban történtek hatására főhősünk összeomlik - ezt még valahogy el tudtam volna fogadni, de aztán ami ezután következett... Afganisztánban ügynöknek képeznek ki egy nőt? Egy ópiumfüggő, aki ügynököket képez ki? Afgánok, akik egy afgán nőt és egy gyereket kimenekítenek Afganisztánból? Az egész totálisan zavaros és elképzelhetetlen volt.
És a vége... Megnéztem kétszer is, hogy nem hiányoznak lapok, nem ragadtak össze, biztos, hogy ez az utolsó oldal. Valami elképesztően hiteltelen és értelmetlen befejezés kerekedett a rémséges sztori végére.
Miután - végre! - befejeztem a könyvet, erősen kételkedni kezdtem, hogy a sorozat első kötetének és a folytatásának a szerzője ugyanaz az ember volt. Az első kötet annyira alaposan össze volt rakva. Látszott, hogy a szerző kutatott, utánajárt dolgoknak, hogy minél hitelesebb legyen a történet. De a folytatásban messze nem láttam még a nyomát sem ennek az alaposságnak.