Nem értem a könyvkiadókat. El kezdenek fordítani egy sorozatot, aztán abbahagyják. Magyarul ez az utolsó, amit kiadtak (eddig), pedig csak a harmadánál tartunk a teljes sorozatnak.

A nyomozás most egy kicsit gyengébbre sikeredett, de az ehhez kapcsolódó magyarázatok érdekesek és nem egyszer megdöbbentőek voltak. Az, hogy az ausztrál őslakosok koponyáit gyűjtötték annak idején... Hát ez eléggé gyomorforgató volt. 

A magánéleti szálon Ruth és Nelson egy kicsit most háttérbe került, és az író inkább Cathbad figurájára fókuszált. Nagyon szeretem ezt a karaktert! Okos, kicsit misztikus, kicsit lökött, de nagyon szerethető. Ruth és a folytonos aggódása, hogy mennyire jó anya - itt nem igazán lépett előre az írónő, az előző kötet már-már sablonos mondatai ismétlődtek.